Kövesd -ot a facebookon is:

Edzés és lélek

Meg tudjuk előzni, hogy az edzés unalmassá és fárasztóvá váljék, ha úgy tekintjük, hogy a kondizás nem más, mint egy frissen kinyílt virág, melyet minden nap Szeretett Legfelsőbb urunk Lábaihoz helyezzünk. Azt kell érezzük, hogy ez a frissen kinyílt virág lelkünk mindennapi ébredése, egy önátadó valóság, amit minden nap Felajánlunk Szeretett Legfelsőbb Urunknak. Ha edzés közben fenn tudjuk tartani ezt a tapasztalatot, akkor sohasem fogjuk az edzést fárasztónak és unalmasnak találni.

Egy másik módja, hogy megtartsuk edzésünk közben a lelkesedést és a frissességet, hogy legyen egy világos, jelentős és gyümölcsöző célunk. Ha szem előtt tartjuk ezt a jelentős és gyümölcsöző célt, akkor a lelkesedés és a frissesség magától megvirrad. Ha értékeljük a célt, akkor a cél maga fog lelkesedést és frissességet adni nekünk! Nem vagyunk tisztában azzal, hogy a cél, tudatosan közömbös irántunk. Ha elérjük az helyes és jó; ha nem, akkor a cél nem fog odajönni hozzánk. Úgy érezzük, hogy a cél valami egy helyben álló dolog. De ez nem így van. A spirituális keresőknél a cél mindig haladó és ez a haladó cél több mint kész arra, hogy segítsen nekünk! Az anya egy meghatározott helyen áll és várja a gyermekét, hogy másszon vagy fusson hozzá. De az anya nem áll tétlenül és figyel, ő is nagyon vágyakozik arra, hogy a gyermek elérjen hozzá. Ha az anya látja, hogy a gyermek próbálja, de nem tudja elérni őt, akkor futva megy a gyermekhez! Ugyanígy, a belső világban a cél valóban jön a kondíció felé. Ha fontosnak tartjuk a célt és úgy érezzük, hogy értékes dolog, ami határtalan mértékben adhat nekünk, akkor természetesen a cél maga fog belsőleg segíteni minket! A cél nem akarja, hogy mindig elérhetetlenül messzinek érezzük! Azt akarja, hogy érjük el!


Soha ne add fel!